Hazánk első World Triathlon Series dobogósa: Bicsák Bence 2019. május 23. 13:16

Szia Bicsu!

A magyar idő szerint szombat hajnali Yokohama WTS-en (World Triathlon Series) elért 3. helyezéseddel magyar triatlon sporttörténeti sikert értél el, amire korábban még nem volt példa. Ezúton is engedd meg, hogy beálljak a gratulálók hosszú sorába. Az elmúlt pár évben mutatott konzisztens fejlődésed, és a verseny kapcsán felmerült bennem pár kérdés, amit engedd meg, hogy feltegyek Neked.
  
1. Mi volt az első gondolat, amikor Yokohamában a 3. helyen értél célba, nem kis neveket magad mögé utasítva? 

Kevés olyan pillanat van az életben, amikor az ember nem gondol semmire. Nekem ez most pont ilyen volt. Elképesztő érzés volt, nem igazán tudom megfogalmazni. 

2. Mikor és mi volt a verseny legnehezebb pontja számodra, hogyan sikerült rajta túllendülnöd?

Általában a futás szokott a legjobban esni, de most egyértelműen az volt a legnehezebb. 6 km-től kezdtem el eléggé rosszul lenni, és tudni kell, ha itt az ember leszakad, akkor nagyon sokat lehet kapni akár csak az utolsó km-en is. 2 és 1 km-el a vége előtt is majdnem leszakadtam, de kibírtam valahogy, köszönhetően annak is, hogy hallottam az edzőm hangját.

3. A fizikai mellett a mentális felkészülés is elengedhetetlen, ha az ember a világ legjobbjaival próbálja felvenni a versenyt. Te mennyi időt szánsz erre, mi a legfontosabb, amire szerinted oda kell figyelni?

Azért nehéz mentálisan mindig a toppon lenni, mert az edzés és a versenyzés is fárasztó fejben. Sokszor próbálok feltöltődni, egyszerű kikapcsolódási formákban. Gondolni valami jó dologra, gitározni és énekelni (akkor is, ha nincs hangom), sétálni egyet az erdőben, elolvasni egy könyvet, beszélgetni, szórakozni a barátaimmal, ez utóbbit edzés közben is lehet. Felkészülési időszakban próbálok nem gondolni a versenyzésre, így könnyebb az éhségemet a versenyre időzíteni. Nem járok sportpszichológushoz, de vannak olyan barátaim, akik ilyen téren rengetegsegítséget nyújtanak.

4. Az edződről, Tóth Szilárdról tudjuk, hogy kitűnő atléta, és nem mellesleg a pálya melletti szurkolásban is felülmúlhatatlan. Ezeken kívül milyen pluszt jelent a személyes jelenléte a versenyek közben és előtt?

Szilu ilyenkor nem csak edző, hanem edzéspartner, szakács, masszőr, fodrász, és még sorolhatnám. Boltba jár nekem kaját vásárolni, felderíti a helyeket a legjobb edzéslehetőségekről. Egyszerűen mindenben segít, ezt mind magától teszi, nekem sosem kell kérnem Őt semmire. Verseny közben is nagy segítség, egy triatlon verseny közben is tud fontos taktikai utasításokat adni, és miatta még többet tudok kihozni magamból.

5. A WTS és világkupa sorozatban szereplő sportolók menetrendje nagyon kifeszített. Te is 3 versenyen indultál az elmúlt 4 hétben, a világ több különböző pontján. Hogyan, milyen jellegű edzésekkel lehetséges a forma fenntartása egy ilyen kemény időszak alatt?

Mi mindig úgy gondolkodunk ilyenkor, hogy hiába nyomnám tovább az edzéseket, ha nagyon fáradt vagyok. Ilyenkor könnyítünk az edzéseken, és csak akkor nyomhatom neki, ha jól érzem magam.

6. A szoros, sokszor másodperceken múló helyezések között, van, hogy a depóidők jelentik csak a különbséget. Te ebben is elég szépen fejlődsz az elmúlt időszakban. Mennyi időt szántok erre, a triatlonban gyakran 4. számként hivatkozott speciális tevékenységre az edzések közben?

Hiába szánok erre több időt, mint régebben, sokszor így sem jön össze versenyen a jó második depó. Annyira ügyes a többi srác, hogy nehéz dolgom van, mivel edzésen lehetetlen olyan körülményeket összehozni, mint amilyenek a versenyen várnak. Jelenleg kidolgoztunk egy újabb módszert a cipőfelvételre, ami nem gyors, de legalább nem bakizhatok vele nagyot, és a cipő sem fog leesni a lábamról futás közben.

7. A kimagasló futásod mellé most már kimagasló kerékpározást és úszást is az asztalra teszel versenyek során. Ez irdatlan mennyiségű edzésmunkát feltételez. Ha visszagondolsz az elmúlt időszakra, mi volt a legkeményebb edzésed a három számot külön-külön vagy kombinációban nézve?

Úszáson szenvedek a legtöbbet, bár 5-6 éve ennél kétszer, néha majdnem háromszor többet úsztam. Változatos edzéseket csinálunk, de az edzés vége heti kétszer vagy háromszor teljes meghalással jár. Bringán hegyen szeretek a legtöbbször keményen edzeni, az Orfű Abaliget közötti gonosz manó a leggonoszabb manó, amivel valaha találkoztam, ott ki tudom köpni a tüdőm bármikor. A futás a kedvenc számom, az az egyetlen,amiben tényleg szeretek maxon befejezni egy edzést. Nekem a rövid edzések keményebbek, a hosszabb résztávok bár fárasztóbbak, könnyebben szoktak esni.

8. Ahhoz, hogy nap-nap után képes legyél a fizikai teljesítményed határait súrolni és kitolni, elengedhetetlen, hogy a szervezeted egészséges, és erre befogadó legyen. Milyen módszereket használsz arra, hogy sérülés mentesen és egészségesen tartsd magadat?

Folyamatosan járok masszőrhöz, illetve gyógytornára. Ezen kívül szerencsére sosem kaptam akkora ugrásszerű terhelésnövekedést, amely komoly sérüléshez vezetett volna. Próbálom mindig élvezni az edzéseket, ha nem élvezem, görcsössé válok, és úgy könnyebb is lesérülni. A betegségeket is a túlterhelés elkerülésével próbálom kivédeni.

9. Többször említetted, hogy az elit triatlon világa is befogadott maga közé. Mióta érzed, és milyen jelei vannak annak, hogy már nem csak befogadtak, de egyenrangú félnek, sőt komoly tényezőnek is tartanak Téged?

Ami a legfrissebb ilyen élményem, az az, hogy Vincent Luis Yokohamában a célba érkezés után odajött hozzám, és azt mondta, hogy már várta, hogy velem meccselhessen, és én is ott legyek a dobogón. De a verseny után Gomezzel is beszélgettem, ő azt mondta, hogy egy ideje már követi a fejlődésemet. De már az első versenyen sokakkal beszélgettem, többek között Molával, aki már tavaly is sokat dumált velem, nem is nagyon értettem, hogy miért.

10. Van e olyan a külföldi sportolók között, akivel a kapcsolatod kicsit közelebbi már a csupán versenyzőtárs kapcsolatnál, mondhatni baráti jellegű? Ha igen, hogy kerültetek közelebb egymáshoz?

Főleg a korosztályomból megmaradt versenyzőkkel van baráti kapcsolatom, a francia Leo Bergere-vel 5-6 éve versenyzünk együtt, szintúgy a norvég Gustav Iden-nel. Ők mindig odajönnek hozzám pár szóra, ha találkozunk, de egy amerikai sráccal is szoktunk hülyülni.

11. Az elmúlt 1-2 évből van e valami olyan érdekes edzés vagy versenyélményed, amire mindenképpen jó szívvel gondolsz vissza?

A legtöbb versenyemre jó szívvel gondolok vissza, mindegyik különleges valami miatt. 

12. Melyik volt az a verseny, ami után Szilárddal elhatároztátok, hogy nekivágtok a 2020-as Tokiói olimpiára való kvalifikációnak?

Nem volt konkrét kijelentése ennek. Egyszerűen csak szerettem volna folyamatos fejlődést mutatni, és ezzel az eredményeim javulását eredményezni. Láttuk, hogy az olimpiai táv jobban megy, így igyekeztünk ilyen távú versenyekre járni. A WTS-ekért nagyon jó pont jár, jött egy-két kimagasló eredmény, és máris nem kellett sokat agyalnunk a kvalifikáción, csak csinálni tovább azt, amit elkezdtünk.

13. Mit gondolsz, a triatlonban, egy ilyen kimagasló eredményhez, mint amit utoljára is elértél milyen arányban szükséges a tehetség, az elvégezett edzésmunka és a szerencse? 

Ez egy nagyon jó kérdés. Sosem tartottam magam valami tehetségesnek, fizikailag biztosan nem. Nem vagyok magas, nincsenek hosszú lábaim se karjaim, nem vagyok erős, sosem voltam kifejezetten gyors. De nem szoktam azon gondolkozni, hogy mim nincs, az edzőm szerint van cserébe egy fejem és kitartásom, ami mindennél többet számít. Így képes vagyok boldogan elvégezni a legkeményebb edzésmunkát is, persze vannak nehéz napjaim nekem is. Képes vagyok pihenni is, amikor azt kell, de a legfontosabb, hogy mindig hinnem kell a fejlődésben. A szerencse faktor szintén meghatározó a triatlonban, sokszor éreztem úgy korábban, hogy nem áll mellettem a szerencse, de hiszek abban, hogy annak van szerencséje, aki a legtöbbet tesz érte, így előbb utóbb nekem is lett. Úgyhogy így összegezve ezt az eredményt biztosan nem sikerült volna elérnem egyik tényező nélkül sem.

Köszönöm szépen a válaszokat, és további sikerekben gazdag versenyszezont kívánok!